Nemesleányfalu a Balatontól 15 kilométerre északra, a Veszprém – Ajka – Tapolca – Balatonfüred négyszög közepén, Nagyvázsony tőszomszédságában, annak településrészeként található.

Az alig százlelkes falucska gyönyörű fekvése, szinte háborítatlan csendje, lakóinak kedvessége nagy vonzerő a harmóniára, nyugalomra vágyó bel- és külföldiek számára.

A Nagyvázsonytól délnyugati irányban egy kilométerre fekvő faluról az első írásos említés Praedium Leán (a praedium szó jelentése: birtok, zálogbirtok) néven 1082-ből való. Az akkori település a mai leányfalui temető helyén található, román stílusban épült Szent Jakab templom köré épült házakból állt. Ma már csak a templom romjai őrzik itt a régmúlt idők emlékét.

A kicsiny települést, mely a fazekasság egyik környékbeli központja volt, 1483-ban már Leányfaluként említik a krónikák.

Egy 1489-es leírás szerint a leányfaluiak az ún. „Halotthordó út”-on vitték szeretteik holttestét Leányfaluból a Nagyvázsonyi pálos kolostorhoz eltemetni. A török hódoltság alatt a falu elnéptelenedett, pusztává vált, majd egy újrabetelepítés kísérlete után ismét kiürült.        Abban, hogy a település végül újra virágzásnak indult, fontos szerepe volt a nagyvázsonyi vár katonáinak, akik zömében evangélikus kisnemesek voltak.

Ezek a várkatonák a végvári rendszer megszűnése után, szolgálatuk befejeztével, nem akartak a vázsonyi földesúr fennhatósága alá kerülni, ezért a mai Nemesleányfalu helyén építették fel házaikat. Tizenöt család költözött akkor ide.

1735-ben már biztosan lakott helyként említi Bél Mátyás Nemesleányfalut. Ezidőtájt temploma még nem, csak apró imaháza volt az itteni evangélikus gyülekezetnek, amely azonban olyan jelentős számú volt, hogy 1776-tól már külön iskolát tartott fenn Pelárgus József tanító úr vezetésével.

1842-ben, az időközben erősen megrongálódott, s már kicsinek bizonyuló imaház helyére templom építésére adott ki engedélyt a Helytartó Tanács; engedélyezve egyúttal az építés költségeihez való gyűjtés megkezdését. A  templom felépítéséhez szükséges anyagiak gyűjtésének lebonyolításában különösen sokat fáradozott az akkori tanító, Nemes Magasi N. Jánossy József, aki a templom építése és felszentelése idején szolgált Nemesleányfaluban.

Így 1843-ban megkezdhették „ a tartós állandóságot nem ígérő s a minden idők vihara alatt már-már roskadozó kisded imaház helyett (…) az utókornak legszebb örökségül hagyandó új templom” építését. A sok nehézséggel járó munkálatok után végül 1843 október 8-án megszólalhattak az új templom tornyában a harangok, miután előző este a hívek istentisztelet keretében elbúcsúztak a régi imaháztól. 1844. február 27-én helyére került az oltár, így abban az évben május 16-án, Áldozócsütörtökön sor kerülhetett a templom felszentelésére. Ennek emlékére tartják ezen a napon a méltán híres Nemesleányfalui Búcsút. 1845-ben másik harang kerül a templomtoronyba: Zichy Bódog gróftól a lányfalusiak megkapják a Kinizsi vár ekkor már használaton kívüli harangját.

A templom mellett 1776-tól folyamatosan működő iskolában az államosításig 11 tanító tevékenykedett. Az ő tiszteletükre állított emlékoszlop a templom udvarán megtekinthető, s itt látható a világháborúk nemesleányfalui áldozatainak emlékműve is.

A II. Világháborút követően, a megyék átszervezése és a járások létrehozása idején Nemesleányfalut Nagyvázsonyhoz csatolták ( a Nemesleányfalu egykori határát jelző „megyekő” a mai napig is látható Nagyvázsony központjában, az iskolai sportpálya mellett), s ezzel egyidejűleg az itteni iskolában megszűnt a tanítás.

A rendszerváltás után kikerülhetett ugyan a Nemesleányfalu-tábla a régi Veszprém-Tapolca út mellé, de közigazgatásilag különösebb változás nem történt a falucska sorsát illetően.

Napjainkban a már-már újra-elnéptelenedést követően fellendülni látszik az élet itt.

Fiatalok – akik a nyugalmat választották— építkezni kezdtek , külföldiek újítják fel nagyon igényesen a régi parasztportákat, egyre több hátizsákos-bakancsos turista sétál errefelé, s a lovas hagyományok jegyében rendszeresek a lovastúrák is a környék lankáin.

A szellemi értékek, hagyományok ébrentartásán pedig egy, a helyi fiatalokat is összefogó  alapítvány – a Nemesleányfalu Jövője Alapítvány --  fáradozik . Most Ön ennek az alapítványnak a honlapján böngészget.

Ha ezen a környéken jár, feltétlenül látogasson el hozzánk! Figyelje honlapunkon rendezvényeinket! Mindenkit mindig szeretettel várunk.