Nemesleányfalu

Nagyvázsonytól délnyugati irányban egy kilométerre fekvő hajdan önálló falu, ma az előbbi településrésze. Első említése 1082-ből való. Az akkori falu Predium Leán néven a mai településtől kissé nyugatra a temető helyén volt található, közepén a kisméretű román stílusban épült Szent Jakab templommal, ami ma már csak romjaiban látható. A falut 1483-ban már Leányfaluként említik. Egy 1489-es írás szerint a leányfalusi halottakat a halotthordó úton vitték a nagyvázsonyi pálos kolostorhoz eltemetni. A török időkben a falu puszta lett, majd egy újratelepítési kísérlet után újra elnéptelenedett. A végleges betelepülésben fontos szerepet játszottak a nagyvázsonyi vár katonái, akik ekkor már többségükben evangélikus felekezetű kisnemesek voltak. Ezek a várkatonák a végvári rendszer megszűnése után, szolgálatuk befejeztével, nem akarván a vázsonyi földesúr szolgálatába állni, ezért a mai nemesleányfalu helyén felépítették házaikat. Tizenöt család költözött akkor ide. Ezektől az evangélikus nemesi családoktól veszi az evangélikus gyülekezet a kezdetét. 1735-ban már biztosan lakott hely, mert Bél Mátyás nem pusztaként említi.

Ebben az időben még templommal nem rendelkeztek, csupán egy kis méretű imaház szolgált istentiszteleti helyül. 1776-ban mint Nagyvázsony fíliája már olyan népes gyülekezet élt itt, hogy külön iskolát tartott fönn tanítóval, aki ekkor Pelárgus József volt. 1790-ben Greskovits Imre lelkészt Pusztavámról a vázsonyiakkal közösen költöztetik  új szolgálati helyére Nagyvázsonyba. 1794-ben a püspöki hivatal elrendeli, hogy a nagyvázsonyi lelkész évente hat alkalommal menjen szolgálatra Nemesleányfaluba. A következő esztendőben már a második név szerint ismert tanító működik itt, Berta Ferenc. Négy év múlva követi Molnár András, akinek rövid időn belül utóda, Sebestyén Mihály tanító. 1814-ben a helyi reformátusok az evangélikus gyülekezettel közösen új harangot szereznek be. 1830-ban az iskolához való épületfát vásárol a gyülekezet. Majd 1833-ban Paál Istvánt választják ide tanítónak. 1837-ben Horváth Zsigmond esperestől az itteni tanító engedélyt kap a "szabad prédikálásra". Feltehetően egyéb lelkészi teendők is hárultak a mindenkori leányfalui tanítóra. 1838-ban a korábban légrádi lelkész Pataky Pál vállal itt tanítói állást, de hamarosan Sandra távozik. Ezidőtájt egy új templom építésének gondolata már megszületett a gyülekezetben, de körülményeik csak néhány évvel később tették ezt lehetővé. 1842-ben a Helytartó Tanács engedélyt adott a templom építésére való gyűjtés elindításához. A templom helyét a gyülekezet Antal Ferenctől cserélte. A templom felépítéséhez szükséges anyagiak gyűjtésének lebonyolításában különösen sokat fáradozott az ekkori tanító Nemes Magasi N. Jánossy József, aki a templom építése és felszentelése idején a helyi tanító. Így 1843-ban "a tartós állandóságot nem ígérő s a mindent megemésztő idő vihara alatt már-már roskadozó kisded imaház helyett  megkezdhették az utókornak legszebb örökségül hagyandó új templom építését. Ez év március 16. napján az alapkő hitünk és vallásunk egyszerű szertartásai szerint számos egyházi s világi elöljárók, tisztes tagok és egyéb idesereglett uri személyek jelenlétében, énekléssel és buzgó esedezések közt, az Urnak nevében ünnepélyesen letétetett. Másnap nagyvázsonyi Freiengruber János kőmivesmesternek tizenkét válogatott legényei, elegendő napszámosokkal ellátva egy ügyes pallér vezetése alatt hozzáfogtak a munkához." A munkákat a kedvezőtlen időjárás és az összegyűlt pénzösszeg idő előtti fogyása is nehezítette. Ebből kifolyólag gróf Esterházy Károlytól volt kénytelen 1000 váltóforint kamatos kölcsönt felvenni a gyülekezet. De minden nehézség ellenére 1843. október 8-án megszólaltak az új templom tornyában a harangok, miután előző este istentisztelet tartásával búcsúztak a hívek régi imaházuktól - (amely szomorúsorsra jutott fészerré és istállóvá alakították át). Az oltárt 1844. február 27-én helyezték el a templomban, de egy feljegyzés szerint 1842-ben készült, amikor a padok nagy része is. A Kovács Márton kurátor és felesége, Horváth Lidia által adományozott keresztelőkúton 1843. évszám szerepel. A templom felszentelésére 1844. május 16-án az Úr mennybemenetelének ünnepén, Áldozócsütörtökön került sor. Ennek emlékére tartják a mai napig ezen a napon a nemesleányfalui búcsút. 1845. július 12-én a gyülekezet kérésére az új templom tornyába "tekintetbe véve a jó szomszédságot és az adomány célját" megkapja gróf Zichy Bódogtól a nagyvázsonyi, Kinizsi vár, ekkor már használaton kívüli harangját. Ez idő tájból származik egy irat mely szerint N. Kovács Mihály hagyatékának 6%-os kamatja  felerészben a tanítót, felerészben pedig a szegény tanulók könyvellátását szolgálja. 1851-ben Jánossy József  tanító Öcsre távozott, helyére másodízben Paál Istvánt választották meg iskolamesternek. 1860-ban a templomba orgona került. (Zsiray Lajos gyülekezettörténeti munkája szerint: "és pedig körülbelül azért, hogy annál inkább kényszerítve legyen Paál István - ki orgonálni nem tudott - az elmenetelre.) 1861 március 21-én hosszas keresés után megválasztották tanítóul Magyar Somát, " ki új erővel fogott hivatása teljesítéséhez." 1863-ban N. Nagy János özvegye Horváth Ágnes a gyülekezetnek 23 Ft értékű ingó javakat adományozott. Ennek harmadrésze a helyi tanítóé, harmada a nagyvázsonyi lelkészé, harmada pedig a nagyvázsonyi gyülekezeté lett. Négy évvel ezután Steiner-Kövesi Károly nagyvázsonyi evangélikus lelkész a leányfalui gyülekezetnek egy ezüst feszületet adományozott. 1870-től működött a gyülekezeti magtár. 1872-ben gyűjtés indult új iskola és tanítólakás építésére. A következő év októberében már el is készült az új épület. Ekkortájt kapott meghívást Magyar Soma tanító a kapolcsi gyülekezettől, de a leányfalusiak  megemelve a fizetését és természetbeni juttatásait, nem engedték elmenni kedves tanítójukat. 1875-ben püspöki látogatás volt a zalai egyházmegyében ennek jegyzőkönyve dicsérően nyilatkozik a leányfalui gyülekezetben uralkodó rendről. 1877-ben mencshelyi határban két hold szántót és szőlőt szerzett a gyülekezet. Még ebben az évben a nagyvázsonyi római katolikus Pupos Anna, 100 Ft-ot hagyott a leányfalui egyházra azzal a kikötéssel, hogy a templomba egy nagyobb méretű feszületet helyezhet el. Tudnunk kell, hogy az evangélikus templomot használta a falu minden felekezethez tartozó lakosa - így a katolikusok is. 1882-ben a templomba újabb harangot készítettettek Seltenhofer Frigyes soproni harangöntő mesterrel. Ennek anyagába a Kinizsi várból kapott időközben megrepedt óraharangot is beolvasztották. 1884-ben Szabó Pál hagyatékából részesült az egyház. Kováts Imre a szegény sorsú gyerekek tanulmányi támogatására tétetett alapítványt. Szabó József 1888-ban pedig a jól tanulók javára végrendelkezett. A templom kőfallal való körbekerítése és a szél által levert toronygomb és kereszt visszahelyezése is ez évben történt. 1896-ban gyülekezeti nőegylet alakul.1898-ban elhunyt a gyülekezeti iskolát magas színvonalon vezető és 1896-ban a gyülekezet történetét is megíró Magyar Soma a falu szeretett tanítója. A leányfalui temetőben temették el. 1897-től Majercsik János a tanító, majd őt követi 1901-től Halász János, aki Vászolyon működött ezelőtt. 1902-ben a tanítólakás tetőzete lett felújítva, majd öt év múlva újabb hozzáépítést kapott az iskola. 1908-ban 12 hold földet vásárolt a gyülekezet a kőhányási dűlőben. A hitéletre nézve 1909-ben Zsiray Lajos lelkész ezeket írja: "Az isteni tisztelet minden negyedik vasárnap a leánygyülekezet templomában tartatik az anyagyülekezet lelkészének jelenlétében, továbbá sátoros ünnepek másodnapjain és áldozócsütörtökön is a lelkész tart isteni tiszteletetet, a tanító vasárnap délutánokon prédikál. Azonkívül rendesen tart könyörgéseket. A confirmálandó növendékek az anyagyülekezetbe járnak oktatásra és itt konfirmáltatnak…" a  már fent említett Halász János a tanítóság mellett a falu tűzoltóparancsnoka is volt. Őt követte Kiss József, aki 1948-ig, az egyházi iskolák államosításáig volt gyülekezeti kántortanító, mint Nemesleányfalu utolsó kántortanítója. A leánygyülekezet utolsó anyagyülekezetben lakó lelkésze Orbán Lajos volt. A mögöttünk álló korszakról így ír Völler Istvánné: "Az elmúlt század derekán, 1959-ben változás történt ország és a falu életében is. mint bárhol az országban szomorú korszaki következett. A politika miatt a fiatalok zöme és aki csak tehette elhagyta a falut. A menekülők számát növelte az erőszakosan megalakított termelőszövetkezet ahova az embereket csak kényszerrel tudták beléptetni. Sajnos ezek miatt a Nemesleányfalusi gyülekezet is nagyon megfogyott, a fiatalok elmentek az öregek meg elhalnak…" A templom renoválására 1979-ben kerül sor Horváth József lelkész idejében, aki már mint mencshelyi parókus pásztorolja nagyvázsonnyal együtt nemesleányfalut. 1998-tól Mihácsi Lajos lelkészsége alatt nagyszabású teljes felújításon esett át a templom. 2002-ben volt az ezt követő felszentelés. A gyülekezet lélekszáma jelenleg 20 fő körül mozog. A maroknyi de élni akaró Istenben bízó gyülekezet nagy örömére. A nemesleányfalusi templom az egész falu temploma felekezeti különbség nélkül. Az evangélikus gyülekezet szívesen lát mindenkit aki betér szent falai közé. Aki hiszi és vallja Őt. Mi is valljuk elődeinkkel együtt: Mindeddig megsegített bennünket az ÚR. 1Sám 7, 12.*

Völler Istvánné írásából

Forrás: http://mencshely.lutheran.hu